Vagy inkább.

Ép testben, épp, hogy élek.
Ismerős, ugye?

A tested tökéletesen funkcionál, az egészségi állapotodra egy szavad sem lehet. Azonban valaminek a következtében lelkileg annyira padlóra kerülsz, hogy már a létezésed értelmét is megkérdőjelezed a  világon. Nem tudod, hogy mi dolgod, vagy éppen mi a szereped (igenis sok minden), azonban ennek következtében nem foglalkozol az egészségeddel, se a testeddel, nem sportolsz, keveset mozogsz, és mindinkább negatív gondolatokkal bombázod magadat, mivel semmihez nincs kedved. Ez eredményezi azt, hogy ismét saját magad legnagyobb ellenségévé válsz és egy idő múlva úgy fogod érezni, hogy már közel sem funkcionál úgy az egészséged, ahogyan eddig, és minden bajod van.
Így már csöppet sem olyan ép a tested sem.

Legalábbis ezt érzed.
Azonban:

MINDEN FEJBEN DŐL EL!

Az agyad irányit MINDENT!(szélsőséges esetekben a szíved..:) ) Kihatással van az egész testedre, mint ahogyan az életedre is.

Azonban ha ennyit gondolkozol mindenféle testmozgás nélkül, többnyire csak mentálisan fogsz elfáradni. A legnagyobb szüksége pedig az agynak van a pihenésre/alvásra, de gondterhelten nem igazán lehet jól aludni és elvonatkoztatni a problémáktól, így kipihenni sem fogod tudni magadat és sokkal fáradékonyabb is leszel.
Amennyiben a szabadidődet otthon üléssel töltöd, főleg a rossz napjaidon, a gondolataid nem sok jóval fognak kecsegtetni.
Így én most mindenkit egy általam bevált módszerre szeretnék buzdítani/ösztönözni!

A MOZGÁSRA!

Nálam a  sport világéletemben hatalmas szerepet kapott.
A mindennapjaim szerves részét képezte bármiféle testmozgás. Itt most nem kell egyből maratoni távokra gondolni. Mozgásnak számít az is ha éppenséggel csak fogod magad és elmész sétálni egyet. A legfontosabb az, hogy a tested is fáradt legyen lefekvés előtt.

Én minden szakításom után, a legnagyobb örömömet a mozgásban leltem. Az agyam ilyenkor kikapcsol (legalábbis gondolati síkon.. :) ).
A testem elfárad, és így az álmatlan éjszakák is a feledésbe merülnek. Tehát a lelki bajaimtól függetlenül fantasztikusan alszom, és ez a lefontosabb. Mivel ha kipihented magadat akkor hatékonyabb is tudsz másnap lenni. Ez teljesen egyértelmű.
Így bár én nem vagyok egy Schobert Norbert, de mindenkit arra szeretnék most ösztönözni, hogy MOZOGJON!
Az emberi kreativitás határtalan, ennek értelmében végtelen számú lehetőséged van megtalálni azt a sportot, aktivitást ami neked megfelelő lesz.

Én a számomra legkézenfekvőbbeket csinálom. Focizni járok, futni, valamint úszni.

Pár hónapja pedig megtaláltam a legjobb dolgot az életemben.
Ez nem más mint a JOGA!
Nem csak a testemet, de a gondolkodásomat is teljesen átformálta. Mindenkinek  csak ajánlani tudom és erre biztosan szánok majd egy rövidke bejegyzést.

Péntekre pedig megírom, hogy szerintem miért ne kövessetek jó néhány „celeb” nőt.  

Minden ember befolyásolni tudja a saját gondolkodását és ezáltal az életére is hatással tud lenni. Ha rossz dolgokra gondoltok, a kedvetek is rossz lesz, valamint a napotok is elromlik. Viszont ha  felismeritek a jó dolgokat az életetekben amiket eddig természetesnek vagy semmiségnek gondoltatok, szempillantás alatt megváltozhat a hozzáállásotok.

Gyakoroljatok hálát és jobb életetek lesz! Higgyetek nekem.
Készítsetek egy listát arról, amiért hálásak lehettek. Ez hatni fog a gondolkodásotokra és remélhetőleg változtatni is fog azon. El fogja nyomni a rossz gondolataitokat és rá fogtok döbbenni arra, hogy mennyi mindenért adhattok hálát, de Ti mostanáig többnyire csak a rosszat vettétek észre. (Ezért nem kell ostorozni magatokat, ez jellemző sajnos az emberek gondolkodására.)
Először, számotokra apró, ámbár annál hétköznapibb dolgok kerüljenek a listátokra. Amikbe bele sem gondoltok, mert bár míg Nektek az, másoknak nem biztos. Tehát, örülj annak, hogy látsz a szemeddel, és ezt most el tudod olvasni. Örülj annak, hogy ezt azért is tudod most elolvasni, mert van interneted, telefonod vagy számítógéped. Azt is értékeld, hogy ruhában teheted mindezt (leszámítva persze a nagy meleget, ami miatt lehet kevesebbe van most rajtad.. :) )
Írjatok le mindent, és adjatok hálát azért ami már megvan. Ezáltal az energiákat átcsoportosítjátok és meg fogtok feledkezni a rossz dolgokról. Ne legyünk örök elégedetlenek, mert úgy sosem lehetünk igazán boldog emberek.
Ha elkezdjük értékelni a kis dolgokat vagy azokat amiket eddig természetesnek gondoltunk, sokkal jobb kedély állapotra fogunk szert tenni, és így sokkal több jó dolog lesz számunkra elérhető, továbbá több jó dolog is fog érni minket.
Ez teljesen egyértelmű. Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy kijelenthesd: a boldog ember sikeresebb.

Amikor úgy érzitek, hogy a szomorúság a bánat vagy akár a magány elhatalmasodna rajtatok, nézzétek meg ezt a listát és döbbenjetek rá, hogy biztosan van okotok arra, hogy Hálásak legyetek és nagyon kellemes érzés lesz erre rájönni.

Egy tanult ámbár általam is használt és bevált módszert írok most le Nektek, hogy még inkább tudjatok hálát gyakorolni.
Fogjatok valami apró tárgyat, ami elfér a zsebetekben, pénztárcátokban. Ez a tárgy lesz a Ti hálatárgyatok.
Az én esetemben ez egy állati alakú jadeit kő, amit majdnem mindig magamnál tartok. Amikor reggel felkelek és beteszem a zsebembe, átgondolom, hogy miért vagyok hálás. Ugyanígy teszek napközben ha a kezem ügyébe kerül, és este is amikor kiveszem a zsebemből.

Nyilvánítsátok ki és tényleg érezzétek át a hálát.

Bármi kérdéssel, óhajjal, vagy éppen sóhajjal.
Forduljatok hozzám bizalommal!

Következő témám:
A szerelem

Miért és ki miatt is lett vége?

Amennyiben miattunk, akkor még nagy százalékban változtathatunk a végkimenetelen. Csak előtte győződjünk meg arról, hogy tényleg ezt akarjuk és semmiképpen se tegyük ezt úgy, hogy mindeközben játszunk a másik ember érzéseivel. Még akkor sem, amikor bizonytalanok vagyunk, és nem tudjuk, hogy mit is akarunk. Ilyenkor kérjünk gondolkodási időt, véletlenül se hitegessünk senkit. Ez idő alatt nehogy amiatt forduljunk vissza, mert esetleg a magány a felszínre tört, hiszen hosszútávon akkor is vége lesz, mivel ilyenkor Ő már csak egy eszköz, ezen érzésünk elnyomására/csillapítására. Ha visszafordulunk az azért legyen mert kell nekünk, Ő mint ember és nem mint egy segédeszköz. Hagyjuk elmenni és ne játszunk vele ha végleges a részünkről. Tudjuk felismerni ezt.

Ha miatta lett vége, az már nehezebb falat. Én férfi szemmel azt javaslom, hogy ha megvisel minket, adjuk a tudtára, közöljük vele, hogy nekünk még mindig mit jelent és, hogy szeretnénk folytatni, DE maximum egyszer adjunk ennek hangot.

„Aki elmegy, menjen el, ha el tud menni, hagyni kell.”

Sokan elkövetjük azt a hibát (igen mi, mert én is elkövettem), hogy teperünk amikor már Ő lezárta, olykor még meg is alázzuk magunkat. Ez a lehető legrosszabb amit csinálhatunk. Biztosra mondom azt, hogy nem ez a jó módszer arra, hogy esetleg visszaszerezzük. Amennyiben mégis sikerül, az a kapcsolat idő kérdése alatt összedől mint egy kártyavár. Én már csak tudom, sajnos. Bízhatunk még abban, hogy visszajön hozzánk, de legyünk türelmesek és ne keressük. Erre magától kell rájönnie. Tudom, hogy borzasztóan nehéz megállni, hogy írjunk neki, azt, hogy felhívjuk, hogy nézegessük valamilyen csatornán keresztül, de pontosan tudjuk, hogy ez nem a jó „taktika”. Mégis az emberek 90% fittyet hányva az épeszű cselekedetekre, az érzelmeiktől hajtva butaságot csinálnak, na de még mennyit. Hiszen ha egyet megcsináltál, a többi már érkezik futószalagon. Ok és okozat. Hidd el, hogy amikor ráírsz, vagy megnézed, az esetek jelentős százalékában negatív eredményt fogsz tapasztalni. Nem azt fogja írni-mondani ami hallani szeretnél, a képen nem azt fogod látni amit látni szeretnél. Így egyre rosszabbul fogod érezni magad.

Viszont ott van az a kis százalék, akik képesek megállni, mindent amiről tudják, hogy helytelen, na és mi a végeredménye? Vagy visszamegy hozzájuk az illető vagy elfelejtik Őt.

Na és ott az a miért? Ennek számos oka lehet, de minden Miértnek van Mertje! Nagyon fontos megtalálnunk a választ, hogy könnyebb legyen elfogadnunk.

Ha létezik szép szakítás az az, amikor közös megegyezésre válnak el az útjaitok, például azért mert túl korán találkoztatok, vagy mert az eltöltött évek alatt ez átfordult barátsággá.

Az én javaslataim a következők arra, hogy tovább lépjünk és, hogy elfogadjuk.

Assisi Szent Ferenc egy gondolatát hoztam el nektek hozzá.

“Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”

Ismerd fel és fogadd el ha vége van. Ezután fogj a kezedbe egy stopper órát és indítsd el.
Ez a stopper óra fogja jelképezni valami új kezdetét. Ha ráírnál, vagy megnéznéd őt akármilyen 21. Századi felületen. Ne tedd, nézz rá a stopper órára, és gondolj bele, hogy indíthatnád a nulláról.
Napról napra, óráról órára és percről percre jobb lesz. Az idő a legjobb barátod lesz ez időben, ha meg tudod állni ezeket a dolgokat. Ez bizonyítva van. Persze lesznek gyenge pillanataid, ilyenkor írj rá egy barátodra, vagy egy családtagodra. Gyerekes viselkedés, de bevált módszer, így ha kell töröljük le mindenhonnan, hogy még véletlenül se tudjuk figyelni Őt. ! Régen sem volt erre lehetőség, és a gyászidőszak így rövidebb is volt. Továbbá, NE képzeljük magunkat Sherlock Holmes-nak, ne nyomozzunk utána és ne kérdezősködjünk felőle. Az egyetlen jó hírrel egyedül Ő tudna Nektek szolgálni.

Csalódtatok? Tanuljatok belőle, de még véletlenül se magatokat hibáztassátok, vagy magatokban keressétek a hibát. Emeld fel a fejed, nyisd ki a szemed és nézz körbe. Lásd, hogy mennyi lehetőség van még a világon és az élet nem állhat meg. Mindenkinek jár a boldogság. Fogadd el, hogy nem Ő volt az akit Neked szántak, és semmiképp ne lássa az életed többi területe a kárát a szakításotoknak.
Én szakítás után könnyen összetörök. Nekem is kell idő, de egy idő múlva azonban elkezdem élvezni az apró örömöket. Szépen fokozatosan kell. Én például ilyenkor nagyon szeretek elmenni sétálni, kiszellőztetni a fejemet, átgondolni mindent és élvezni a természetet. Szenteljük az időnket olyan dolgoknak amik boldogságot okoznak és lekötik a gondolatainkat. Ahogy teszem azt én ezzel a bloggal. Keressetek hobbit, dolgozzatok sokat, és akkor sokkal könnyebb lesz minden. Amíg lekötöd a gondolataid más dolgokkal, nem fogsz butaságot csinálni.

A legrosszabb az, hogy megvan a biztos recept. Aztán kérdés, hogy Te aszerint főzöd meg és egy finomat fogsz étkezni, vagy makacs leszel és egyedileg készíted el.
Én sokszor makacs vagyok, aztán idővel feladom, és elkezdem használni azt a receptet.

Mit gondolok én, férfi szemmel a szakítás utáni barátságról?

Ez igenis egy létező jelenség. A barátság talán erős szó. Viszont jóban lehetünk. Én személy szerint majdnem minden ex barátnőmmel beszélek néha, és tudok váltani velük egy vagy akár több sort anélkül, hogy lenne bármilyen mögöttes szándékunk.
Hiszen egyszer Ő jelentette nekem a mindent, miért néznék át rajta sok idő elteltével amikor már nem jelenti nekem ugyanazt.
Viszont, fontos hangsúlyoznom, hogy a szakítás után semmiképp se próbálkozzunk ilyennel egyből. Ehhez is mint mindenhez, idő kell.

Lehet sok embernek fogok most csalódást okozni, amiért a válasz nem csak annyi, hogy:

Azért mert ... (és akkor ide jön valami két soros okosság)

A válasz azért ennél sokkal összetettebb, több tényezős és ha egyszerű lenne, a kérdés maga fel sem merülne.
Én most megpróbálok röviden lényegre törően írni az én meglátásomról.

Természetesen az is szempont, hogy milyen fajta férfiak, illetve nők léteznek, de ezzel majd később szeretnék foglalkozni.

Ennek a felgyorsult világnak, ahol bár sok lenyűgöző találmánynak vagyunk a szemtanúi, az egyik legnagyobb vesztesei a személyes kapcsolatok.

Sokan gondolhatják azt, hogy mekkora előnyökkel jár ebben a korban élni, mennyi lehetőség van ismerkedni, párt találni a különböző eszközök mint a számítógép valamint a telefon használatával, melyeken különféle társkereső oldalak, alkalmazások „segítenek” az ismerkedésben. Azonban állítom, hogy ezek okozzák a legnagyobb kárt és ölik meg a személyes részét a dolgoknak.

Majd szót ejthetünk arról is, hogy „bezzeg régen nem voltak ilyen lehetőségek”. Aztán rájövünk, hogy igen, és mennyivel nagyobb is volt a siker rátája a pártalálásnak, valamint átlagosan mennyivel őszintébbek és tartósabbak is voltak azok a kapcsolatok.

Hiszen gondoljunk csak bele a szüleink történeteibe, melyek még arról szólnak, hogyan is ismerkedtek meg Ők mással, majd végül egymással. Az én szememben a legegyszerűbb ismerkedések régről is szebbnek minősülnek mint bármelyik mai, mely a modern világ hozamával jön létre. Mi szépet rejt magában az, hogy képek alapján írunk rá a másikra? Jó kép bárkiről készülhet. Jellemzően ma már a képek jelentős százaléka, nem a színtiszta valóságot mutatja, nem csak az adott emberről, de az adott élethelyzetről sem. Felvágás az egész online felület, hiszen ki rakna ki magáról egy képet azzal, hogy éppen otthon fekszik betegen, amíg persze mások szívesen közszemlére bocsájtják, hogy mindeközben Ők épp nyaralnak. Az internet egy torz képet mutat a valóságról, ami nincs jó hatással az emberekre.

Probléma továbbá még az is, hogy mindenki nagyon válogatós és az a bizonyos mérce egyre magasabbra kerül. Persze nem azt mondom, hogy ne legyen egy ideálunk. Viszont ha többségében azért rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, adottságokkal amikre vágyunk, tudjunk elvonatkoztatni az apróságoktól és hiányosságoktól.

Továbbá ami a legfontosabb, hogy gyakoroljunk önkritikánk is! Mielőtt ilyen magasra tesszük a mércét, előbb mélyen nézzünk magunkba és most még véletlenül sem csak a kinézetre mint inkább a személyiségünkre gondolok. A mai világban már nincs lehetetlen, sem elképzelhetetlen párkapcsolat. Nem feltétlenül számít a pénz, az életkor, a súly és nagyjából semmi. Bármi előfordulhat. Szeretném megint azt hangsúlyozni, hogy higgyünk magunkban és semmiképp se akarjuk görcsösen.
 Ha valamit akarunk és teszünk érte, az a miénk lesz.
Ha viszont ott van mellé az a bizonyos görcs, az esélyeink nagyon sokat romlanak.
 Azt az igét szeretném hirdetni, hogy ne erőltesse senki a társkereső oldalakat, alkalmazásokat. Járjunk el ide oda, és fektessünk nagyobb hangsúlyt a személyes találkozókra, ne uralkodjanak el rajtunk a modern kor hozományai! Hozzuk vissza a régi korra jellemző ismerkedést, hogy amikor majd a gyermekeink megkérdezik azt „hogy Ti, hogy ismertétek meg egymást?” ne az legyen a válaszunk, hogy „jobbra húztam Tinderen Anyukádat” vagy „Kedveltem néhány fényképét..”. Törekedjünk rá, hogy mi is szebbnél szebb történeteket mesélhessünk majd Nekik!

Az élet egy hatalmas színpad lett, rajta millió egy apró kicsi színésszel.
Miért kell megjátszani magunkat, hogy az általunk érdekelt ember számára érdekesek legyünk? Miért nem elég önmagunkat adni, még akkor sem, ha azok akik valójában vagyunk, az  adott egyén számára lehet teljesen ideális lenne. 

Ha nem őszinte kapcsolatra vágyunk, csináljuk. Ha élvezzük, hogy játszadoznak velünk, csináljuk. Ha szeretünk nem önmagunk lenni, csináljuk.

Aztán tegyük szívünkre a kezünket és gondolkozzunk el valamin:

„Akinek nem vagyunk jók önmagunkként már az elején, ne nagyon reméljük, hogy jók leszünk önmagunkként a későbbiekben.” (saját gondolat)

Ha keresed az igazit, viszont eddig még nem találtátok egymásra, azt javaslom várjál még és legyél türelemmel, de semmiképp ne add fel az elveid senkiért aki nem a Te igazi személyedre vágyik. Senkiért ne változz meg azért, hogy veled legyen és neked legyen valakid.
Tudom, hogy rossz egyedül.. Én személy szerint sosem érzem magam teljesnek egy nő nélkül az oldalamon. Aki nem csak a barátnőm, de a barátom és a lelkitársam is egyaránt. Akivel nem csak az ágyamat, de a gondolataimat és az életemet is megoszthatom, legyen az jó vagy éppenséggel rossz.
Viszont az évek alatt megtanultam már, hogy ha görcsösen akarom, vagy nem adom önmagam, hosszú távon sosem sülhet sok jó ki a dologból. Nem könnyű, de koncentráljatok az életetekre, a karrieretekre a barátaitokra a családotokra és ne csak próbáljátok meg, hanem tényleg függetlenítsétek el a gondolataitokat attól, hogy mikor jön már az én lovagom, mikor jön már a férfi az életembe.  

Hölgyeim, higgyetek magatokban és legyetek tisztában az értékeitekkel. Mindenkinek jár egy szőke herceg(vagy épp barna) fehér lovon, nagy klisé de a türelem rózsát is terem.
Ne higgyetek néhány szép szónak amíg nincs mögötte tartalom, mondani bármit tudunk, de tényleg bármit. Győződjetek meg arról, hogy ezeknek a szavaknak mekkora az igazságtartalma. Még véletlenül sem akarok a férfi társaim ellen beszélni, maximum csak azok ellen, akik a férfiak azon táborát erősítik, akik a meggyengült és kétségbe esett nőkre „vadásznak”. Ezek a férfiak pedig kapnak a könnyű lehetőségen és a csillagokat is lehazudják az égről néhány közös éjszakáért, de legalább egyért. Aztán igazából rádöbbennek arra ami mindvégig világos és nyilvánvaló volt, hogy Ők még sem erre vágynak és maguk mögött hagynak egy megsebzett nőt, aki lassan teljesen bizalmatlan lesz.(sajnos okkal)
Ezek után ez a nő, esetleg találkozik egy normális pasival, akinek esze ágába se jutna kihasználni Őt, vagy faképnél hagyni, de az ördögi kör már beindult és a nő bizalmatlanságának okán sajnos a nő lesz érdektelen a férfival.

Hogy mi a konklúzió?
Legyünk nagyon türelmesek, még akkor is ha nehéz és rossz egyedül. Mert annál már csak a csalódás okozta fájdalom a rosszabb és az űr, amit a férfi hagy maga után aki kihasznált Titeket.

A továbbiakban sok témát szeretnék majd érinteni.. Mint például:

Milyen típusú férfiak léteznek?
Szakítás után.
Mikor feküdjek le a férfival?
Csalódás.Minden rosszban van valami jó.
...