Miért és ki miatt is lett vége?

Amennyiben miattunk, akkor még nagy százalékban változtathatunk a végkimenetelen. Csak előtte győződjünk meg arról, hogy tényleg ezt akarjuk és semmiképpen se tegyük ezt úgy, hogy mindeközben játszunk a másik ember érzéseivel. Még akkor sem, amikor bizonytalanok vagyunk, és nem tudjuk, hogy mit is akarunk. Ilyenkor kérjünk gondolkodási időt, véletlenül se hitegessünk senkit. Ez idő alatt nehogy amiatt forduljunk vissza, mert esetleg a magány a felszínre tört, hiszen hosszútávon akkor is vége lesz, mivel ilyenkor Ő már csak egy eszköz, ezen érzésünk elnyomására/csillapítására. Ha visszafordulunk az azért legyen mert kell nekünk, Ő mint ember és nem mint egy segédeszköz. Hagyjuk elmenni és ne játszunk vele ha végleges a részünkről. Tudjuk felismerni ezt.

Ha miatta lett vége, az már nehezebb falat. Én férfi szemmel azt javaslom, hogy ha megvisel minket, adjuk a tudtára, közöljük vele, hogy nekünk még mindig mit jelent és, hogy szeretnénk folytatni, DE maximum egyszer adjunk ennek hangot.

„Aki elmegy, menjen el, ha el tud menni, hagyni kell.”

Sokan elkövetjük azt a hibát (igen mi, mert én is elkövettem), hogy teperünk amikor már Ő lezárta, olykor még meg is alázzuk magunkat. Ez a lehető legrosszabb amit csinálhatunk. Biztosra mondom azt, hogy nem ez a jó módszer arra, hogy esetleg visszaszerezzük. Amennyiben mégis sikerül, az a kapcsolat idő kérdése alatt összedől mint egy kártyavár. Én már csak tudom, sajnos. Bízhatunk még abban, hogy visszajön hozzánk, de legyünk türelmesek és ne keressük. Erre magától kell rájönnie. Tudom, hogy borzasztóan nehéz megállni, hogy írjunk neki, azt, hogy felhívjuk, hogy nézegessük valamilyen csatornán keresztül, de pontosan tudjuk, hogy ez nem a jó „taktika”. Mégis az emberek 90% fittyet hányva az épeszű cselekedetekre, az érzelmeiktől hajtva butaságot csinálnak, na de még mennyit. Hiszen ha egyet megcsináltál, a többi már érkezik futószalagon. Ok és okozat. Hidd el, hogy amikor ráírsz, vagy megnézed, az esetek jelentős százalékában negatív eredményt fogsz tapasztalni. Nem azt fogja írni-mondani ami hallani szeretnél, a képen nem azt fogod látni amit látni szeretnél. Így egyre rosszabbul fogod érezni magad.

Viszont ott van az a kis százalék, akik képesek megállni, mindent amiről tudják, hogy helytelen, na és mi a végeredménye? Vagy visszamegy hozzájuk az illető vagy elfelejtik Őt.

Na és ott az a miért? Ennek számos oka lehet, de minden Miértnek van Mertje! Nagyon fontos megtalálnunk a választ, hogy könnyebb legyen elfogadnunk.

Ha létezik szép szakítás az az, amikor közös megegyezésre válnak el az útjaitok, például azért mert túl korán találkoztatok, vagy mert az eltöltött évek alatt ez átfordult barátsággá.

Az én javaslataim a következők arra, hogy tovább lépjünk és, hogy elfogadjuk.

Assisi Szent Ferenc egy gondolatát hoztam el nektek hozzá.

“Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”

Ismerd fel és fogadd el ha vége van. Ezután fogj a kezedbe egy stopper órát és indítsd el.
Ez a stopper óra fogja jelképezni valami új kezdetét. Ha ráírnál, vagy megnéznéd őt akármilyen 21. Századi felületen. Ne tedd, nézz rá a stopper órára, és gondolj bele, hogy indíthatnád a nulláról.
Napról napra, óráról órára és percről percre jobb lesz. Az idő a legjobb barátod lesz ez időben, ha meg tudod állni ezeket a dolgokat. Ez bizonyítva van. Persze lesznek gyenge pillanataid, ilyenkor írj rá egy barátodra, vagy egy családtagodra. Gyerekes viselkedés, de bevált módszer, így ha kell töröljük le mindenhonnan, hogy még véletlenül se tudjuk figyelni Őt. ! Régen sem volt erre lehetőség, és a gyászidőszak így rövidebb is volt. Továbbá, NE képzeljük magunkat Sherlock Holmes-nak, ne nyomozzunk utána és ne kérdezősködjünk felőle. Az egyetlen jó hírrel egyedül Ő tudna Nektek szolgálni.

Csalódtatok? Tanuljatok belőle, de még véletlenül se magatokat hibáztassátok, vagy magatokban keressétek a hibát. Emeld fel a fejed, nyisd ki a szemed és nézz körbe. Lásd, hogy mennyi lehetőség van még a világon és az élet nem állhat meg. Mindenkinek jár a boldogság. Fogadd el, hogy nem Ő volt az akit Neked szántak, és semmiképp ne lássa az életed többi területe a kárát a szakításotoknak.
Én szakítás után könnyen összetörök. Nekem is kell idő, de egy idő múlva azonban elkezdem élvezni az apró örömöket. Szépen fokozatosan kell. Én például ilyenkor nagyon szeretek elmenni sétálni, kiszellőztetni a fejemet, átgondolni mindent és élvezni a természetet. Szenteljük az időnket olyan dolgoknak amik boldogságot okoznak és lekötik a gondolatainkat. Ahogy teszem azt én ezzel a bloggal. Keressetek hobbit, dolgozzatok sokat, és akkor sokkal könnyebb lesz minden. Amíg lekötöd a gondolataid más dolgokkal, nem fogsz butaságot csinálni.

A legrosszabb az, hogy megvan a biztos recept. Aztán kérdés, hogy Te aszerint főzöd meg és egy finomat fogsz étkezni, vagy makacs leszel és egyedileg készíted el.
Én sokszor makacs vagyok, aztán idővel feladom, és elkezdem használni azt a receptet.

Mit gondolok én, férfi szemmel a szakítás utáni barátságról?

Ez igenis egy létező jelenség. A barátság talán erős szó. Viszont jóban lehetünk. Én személy szerint majdnem minden ex barátnőmmel beszélek néha, és tudok váltani velük egy vagy akár több sort anélkül, hogy lenne bármilyen mögöttes szándékunk.
Hiszen egyszer Ő jelentette nekem a mindent, miért néznék át rajta sok idő elteltével amikor már nem jelenti nekem ugyanazt.
Viszont, fontos hangsúlyoznom, hogy a szakítás után semmiképp se próbálkozzunk ilyennel egyből. Ehhez is mint mindenhez, idő kell.

Lehet sok embernek fogok most csalódást okozni, amiért a válasz nem csak annyi, hogy:

Azért mert ... (és akkor ide jön valami két soros okosság)

A válasz azért ennél sokkal összetettebb, több tényezős és ha egyszerű lenne, a kérdés maga fel sem merülne.
Én most megpróbálok röviden lényegre törően írni az én meglátásomról.

Természetesen az is szempont, hogy milyen fajta férfiak, illetve nők léteznek, de ezzel majd később szeretnék foglalkozni.

Ennek a felgyorsult világnak, ahol bár sok lenyűgöző találmánynak vagyunk a szemtanúi, az egyik legnagyobb vesztesei a személyes kapcsolatok.

Sokan gondolhatják azt, hogy mekkora előnyökkel jár ebben a korban élni, mennyi lehetőség van ismerkedni, párt találni a különböző eszközök mint a számítógép valamint a telefon használatával, melyeken különféle társkereső oldalak, alkalmazások „segítenek” az ismerkedésben. Azonban állítom, hogy ezek okozzák a legnagyobb kárt és ölik meg a személyes részét a dolgoknak.

Majd szót ejthetünk arról is, hogy „bezzeg régen nem voltak ilyen lehetőségek”. Aztán rájövünk, hogy igen, és mennyivel nagyobb is volt a siker rátája a pártalálásnak, valamint átlagosan mennyivel őszintébbek és tartósabbak is voltak azok a kapcsolatok.

Hiszen gondoljunk csak bele a szüleink történeteibe, melyek még arról szólnak, hogyan is ismerkedtek meg Ők mással, majd végül egymással. Az én szememben a legegyszerűbb ismerkedések régről is szebbnek minősülnek mint bármelyik mai, mely a modern világ hozamával jön létre. Mi szépet rejt magában az, hogy képek alapján írunk rá a másikra? Jó kép bárkiről készülhet. Jellemzően ma már a képek jelentős százaléka, nem a színtiszta valóságot mutatja, nem csak az adott emberről, de az adott élethelyzetről sem. Felvágás az egész online felület, hiszen ki rakna ki magáról egy képet azzal, hogy éppen otthon fekszik betegen, amíg persze mások szívesen közszemlére bocsájtják, hogy mindeközben Ők épp nyaralnak. Az internet egy torz képet mutat a valóságról, ami nincs jó hatással az emberekre.

Probléma továbbá még az is, hogy mindenki nagyon válogatós és az a bizonyos mérce egyre magasabbra kerül. Persze nem azt mondom, hogy ne legyen egy ideálunk. Viszont ha többségében azért rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, adottságokkal amikre vágyunk, tudjunk elvonatkoztatni az apróságoktól és hiányosságoktól.

Továbbá ami a legfontosabb, hogy gyakoroljunk önkritikánk is! Mielőtt ilyen magasra tesszük a mércét, előbb mélyen nézzünk magunkba és most még véletlenül sem csak a kinézetre mint inkább a személyiségünkre gondolok. A mai világban már nincs lehetetlen, sem elképzelhetetlen párkapcsolat. Nem feltétlenül számít a pénz, az életkor, a súly és nagyjából semmi. Bármi előfordulhat. Szeretném megint azt hangsúlyozni, hogy higgyünk magunkban és semmiképp se akarjuk görcsösen.
 Ha valamit akarunk és teszünk érte, az a miénk lesz.
Ha viszont ott van mellé az a bizonyos görcs, az esélyeink nagyon sokat romlanak.
 Azt az igét szeretném hirdetni, hogy ne erőltesse senki a társkereső oldalakat, alkalmazásokat. Járjunk el ide oda, és fektessünk nagyobb hangsúlyt a személyes találkozókra, ne uralkodjanak el rajtunk a modern kor hozományai! Hozzuk vissza a régi korra jellemző ismerkedést, hogy amikor majd a gyermekeink megkérdezik azt „hogy Ti, hogy ismertétek meg egymást?” ne az legyen a válaszunk, hogy „jobbra húztam Tinderen Anyukádat” vagy „Kedveltem néhány fényképét..”. Törekedjünk rá, hogy mi is szebbnél szebb történeteket mesélhessünk majd Nekik!

Tetszik neked?
Közöld vele!
Akarod őt?
Mondd meg neki!

Vagy ne, ugye? De, csak mindent a maga idejében!

Az őszinteség az egyik legszebb tulajdonság a világon, én nagyon a híve vagyok.
Viszont ma, az időzítésen is sok múlik akkor amikor színt vallunk ezekről az érzéseinkről. Azt javaslom, hogy az elején NE tegyük, még akkor sem ha esetleg Ő lehet az igazi. Nem ez a tendencia mostanság, így lehet elijesztjük vele.

Teszem azt:
Jellemzően ha így egyből, semmi cicó nélkül odaállsz egy lány elé és közlöd vele, hogy „Te nem csak, hogy szimpatikus vagy nekem, de tetszel is, esetleg kellesz nekem” jobb esetben egy mosollyal letud téged és tovább áll, függetlenül attól, hogy esetleg Ő is így érez irántad, rosszabbik esetben még fel is képel amiért „zaklatod”. Ha egy lány áll így a fiú elé, akkor annyiban más a helyzet, hogy az önelégült mosolyon túl esetleg még vissza is él a fiú a  helyzettel egy kósza numera(sex) reményében, de komolyan venni nem fogja Őt.

De ha nem egyből, akkor mikor valljunk színt az érzéseinkről? Idővel..

Bár türelmesnek lenni az egyik legnehezebb dolog, viszont ha sikerül, nagyobb valószínűséggel arathatjuk le a babérokat amikre vágyunk. Viszont ami talán a legfontosabb, hogy előbb ismerjétek meg egymást. Tehát, ha : „Beszélnél vele?” „Keresd fel!” Itt nem kell türelmesnek lenni. Utálom ezt a játszadozást, hogy mindig várunk a másikra, hogy Ő írjon előbb.. Itt most teljesen lényegtelen, hogy nő avagy férfi vagy. Beszélgetni KELL, máskülönben, hogy ismeritek meg egymást? Ha pedig attól félsz, hogy amiért ráírsz már esetleg érdektelenebb lesz, akkor meg sem érdemel Téged és ne is pazarold rá az idődet. A kommunikáció létrejövetelénél még nem kell játszadozni. Az elején még az sem számit, hogy esetleg Te írsz rá többször. Úgy is érezni fogod ha zavarod, vagy nem vevő rád, vagy egy picit sok vagy, akkor is hagyd. Ebben az esetben majd ír Ő vagy nem, és nincs is tovább miről beszélni. Ha viszont elkezdtek beszélni valamilyen kommunikációs csatorna segítségével és érezhetően egymásra vagytok hangolva, érdeklitek egymást, akkor minél előbb erőltesd/erőltessétek a találkozást. Élőben beszélgetni sokkal személyesebb, mint virtuálisan, de hát ezt mondanom sem kell. Ott látod a valós reakcióit, a grimaszait, a mimikáit, azt, ahogy egy-egy szónál artikulál vagy éppen gesztikulál, ezeket néhány hangulatjel nem fogja helyettesíteni soha! Én abszolút a személyes találkozó híve vagyok. Régen másképpen nem is lehetett beszélni, nem, hogy ismerkedni.. Attól függetlenül, hogy a modern kor csodáinak köszönhetően ma már lehet virtuálisan is, az ismerkedés stádiumánál semmiképp sem javasolt! Ha nem akar találkozni, akkor hagyd, nem kell semmit sem erőltetni, majd ha akar, szólni fog, de azt javaslom, hogy akkor Te viszont ne nagyon beszélgess vele online, mert Te pedig azt ne akard hosszabb távon. Persze sokat számít az is például, hogy hol ismertétek meg egymást, találkoztatok-e már egyáltalán vagy esetleg a 21.század vívmányainak köszönhetően találtatok egymásra. Viszont a lényeg ugyanaz lesz.  Ne engedd, hogy játsszon veled és húzzátok egymás idejét. Ha valóban Téged akar, akkor készséggel fog Veled találkozni és Ő sem az üzenet váltásokat fogja forszírozni.

Amikor létrejön a hőn áhított találkozó, beszélgessetek, ismerkedjetek, számomra a kínos csönd egy nem létező jelenség, ha mégis fennáll, az nem jó jel rátok nézve. Az elején még millió egy témát tudtok boncolgatni ismeretlenül. Nem kell attól félni, hogy rosszat mondasz. Beszélj arról amiről szeretsz, ami érdekel. Én például művésze vagyok a beszédtémák felhozásának. Legyél spontán és laza. Az idegesség és a lámpa láz nem a barátod, de előfordulhat és a legjobbakkal is megeshet. Ilyenkor ezt próbáld meg a javadra fordítani. Nyugodtan mondd meg neki, hogy picit zavarban vagy, egyrészt úgy is látni rajtad ha tényleg így van, másrészt értékelni fogja az őszinteségedet és oldani fogja a feszültséget. Hidd el. Bevált módszer.. :) 
Ha jól sikerül a találkozó, beszélgethettek tovább virtuálisan, de továbbra is inkább azt javaslom, hogy személyesen folytassátok, tehát mihamarabb kerítsetek sort a második találkozóra is. Amit meg szeretnék még jegyezni ezekkel a találkozókkal kapcsolatban, hogy a testiségeket mint az ölelés, csók, és a többit, én elhúznám. Tudni fogjuk, hogy mikor mit kell, de az első pár találkozáskor nálam maximum az ölelés játszhat. Én azt vallom, hogy mindennek megvan a maga ideje és helye. Ami egyszer úgy is be fog következni, az következzen be minél később, mert annyival jobban fog esni. (Ezzel foglalkozni fogok majd egy bejegyzésemben részletesebben.)

Nos tehát én azt javaslom, hogy azt, hogy tetszik neked, nem kell vele közölni. Amennyiben beszélgettek és még találkoztok is, ez elég nyilvánvaló, ahogy az is, hogy ez kölcsönös.
Azt, hogy akarod Őt, azt viszont idővel nyugodtan a tudtára adhatod. Érezni fogod legbelül, hogy mikor van itt az ideje. Természetesen előbb ismerjétek meg egymást a találkozások alatt és győződj meg arról, hogy ez valóban így van. Utána viszont bátran adj hangot ezeknek az érzéseidnek. Értékelni fogja!
Tehát ami a legfontosabb, ne hagyjátok, hogy játszanak veletek, erőltessétek a személyes találkozást és HIGGYETEK MAGATOKBAN!
Sok sikert kívánok! 

Az élet egy hatalmas színpad lett, rajta millió egy apró kicsi színésszel.
Miért kell megjátszani magunkat, hogy az általunk érdekelt ember számára érdekesek legyünk? Miért nem elég önmagunkat adni, még akkor sem, ha azok akik valójában vagyunk, az  adott egyén számára lehet teljesen ideális lenne. 

Ha nem őszinte kapcsolatra vágyunk, csináljuk. Ha élvezzük, hogy játszadoznak velünk, csináljuk. Ha szeretünk nem önmagunk lenni, csináljuk.

Aztán tegyük szívünkre a kezünket és gondolkozzunk el valamin:

„Akinek nem vagyunk jók önmagunkként már az elején, ne nagyon reméljük, hogy jók leszünk önmagunkként a későbbiekben.” (saját gondolat)

Ha keresed az igazit, viszont eddig még nem találtátok egymásra, azt javaslom várjál még és legyél türelemmel, de semmiképp ne add fel az elveid senkiért aki nem a Te igazi személyedre vágyik. Senkiért ne változz meg azért, hogy veled legyen és neked legyen valakid.
Tudom, hogy rossz egyedül.. Én személy szerint sosem érzem magam teljesnek egy nő nélkül az oldalamon. Aki nem csak a barátnőm, de a barátom és a lelkitársam is egyaránt. Akivel nem csak az ágyamat, de a gondolataimat és az életemet is megoszthatom, legyen az jó vagy éppenséggel rossz.
Viszont az évek alatt megtanultam már, hogy ha görcsösen akarom, vagy nem adom önmagam, hosszú távon sosem sülhet sok jó ki a dologból. Nem könnyű, de koncentráljatok az életetekre, a karrieretekre a barátaitokra a családotokra és ne csak próbáljátok meg, hanem tényleg függetlenítsétek el a gondolataitokat attól, hogy mikor jön már az én lovagom, mikor jön már a férfi az életembe.  

Hölgyeim, higgyetek magatokban és legyetek tisztában az értékeitekkel. Mindenkinek jár egy szőke herceg(vagy épp barna) fehér lovon, nagy klisé de a türelem rózsát is terem.
Ne higgyetek néhány szép szónak amíg nincs mögötte tartalom, mondani bármit tudunk, de tényleg bármit. Győződjetek meg arról, hogy ezeknek a szavaknak mekkora az igazságtartalma. Még véletlenül sem akarok a férfi társaim ellen beszélni, maximum csak azok ellen, akik a férfiak azon táborát erősítik, akik a meggyengült és kétségbe esett nőkre „vadásznak”. Ezek a férfiak pedig kapnak a könnyű lehetőségen és a csillagokat is lehazudják az égről néhány közös éjszakáért, de legalább egyért. Aztán igazából rádöbbennek arra ami mindvégig világos és nyilvánvaló volt, hogy Ők még sem erre vágynak és maguk mögött hagynak egy megsebzett nőt, aki lassan teljesen bizalmatlan lesz.(sajnos okkal)
Ezek után ez a nő, esetleg találkozik egy normális pasival, akinek esze ágába se jutna kihasználni Őt, vagy faképnél hagyni, de az ördögi kör már beindult és a nő bizalmatlanságának okán sajnos a nő lesz érdektelen a férfival.

Hogy mi a konklúzió?
Legyünk nagyon türelmesek, még akkor is ha nehéz és rossz egyedül. Mert annál már csak a csalódás okozta fájdalom a rosszabb és az űr, amit a férfi hagy maga után aki kihasznált Titeket.

A továbbiakban sok témát szeretnék majd érinteni.. Mint például:

Milyen típusú férfiak léteznek?
Szakítás után.
Mikor feküdjek le a férfival?
Csalódás.Minden rosszban van valami jó.
...