A szakítás utáni gyászidőszak hossza sok tényezőtől függ.

A két legfontosabb dolog amit előszőr át kell gondolnunk az az, hogy mennyire volt hosszú, illetve komoly, az adott kapcsolat. Tényleg komoly volt, vagy csak annak éreztük?

Ez a két összetevő döntően befolyásolja ezen időszak hosszát. Ezekre hatni a gondolatainkkal nem lehet, hatást gyakorolni rájuk pedig végképp nem. Ez teljesen logikus, hiszen az együtt töltött időt megrövidíteni képtelenség, ahogy a kapcsolat komolyságának az intenzitásán a szakítás után változtatni is.

Itt van egy-két kérdés amit érdemes átgondolni, amikre ha megtaláljuk a választ, azzal sokat segíthetünk magunkon.

- Rendelkezett-e a másik a számunkra fontos tulajdonságokkal, vagy csak mi ruháztuk fel azokkal.

- Csalódtunk-e a másikban, csalódtunk-e magunkban?

- Megcsaltak-e minket?

- Nem gondoltuk picit túl a dolgokat?

- ..?

Néha úgy érzem, hogy bort iszom, de vizet prédikálok.
Hiszen leírom, hogy mi a helyes, de sokszor még is az ellenkezőjét cselekszem. Túl jóhiszemű vagyok.
Úgy kell nekem, de remélem az én hibáimból legalább Ti tanulni fogtok. :)

Egy tartós és komoly kapcsolat iszonyatosan ritkán végződik úgy, hogy az egyik jobbra megy a másik balra és többet nem is hallatnak magukról. Én nem is hallottam még ilyenről.

Az én esetemben sincs ez így. Amikor végre eltelik pár hét és egyre jobban érezném magamat, a hölgyemény mindig vissza-vissza táncol (persze ezt csak azzal lehet aki hagyja). Az okát nem tudom, és azt sem, hogy direkt csinálja-e, de megteszi, és egy kedves szó, egy kedves írás vagy épp egy gondolat engem teljesen meg tud babonázni. Biztos sokan jártok hasonló cipőben, szóval a két erős, ámbár igen elgondolkodtató hasonlatom után, leírom a tuti receptet.

Ugye ti sem akarjátok magatokat egy kutya csontnak érezni, amit a kutya néha elás, mert akkor épp ráunt, de attól még az az ő tulajdona, ő birtokolja azt, így ha épp ahhoz van kedve újra elő fog ásni és rágcsálni picit, mielőtt ismét elássa.

Vagy, ha nem akarjátok magatokat szamárnak érezni („ha nincs ló jó a szamár”), akkor hallgassatok rám.

Az esélyét sem szabad megadni annak, hogy Ő bármilyen úton, módon, vagy épp formában kapcsolatba tudjon velünk lépni, amikor Ő épp meggyengül és kell neki valami lelki támasz, vagy valami pozitív visszacsatolás. Így én azt javaslom, hogy bár nem könnyű, de MINDENHOL tíltsuk le.

A hivatalos szakítás utáni gyászidőszak megkezdéséről csak ebben az esetben fogunk tudni beszélni, csak ekkor fo elindulni a mi saját belső óránk, amely ha egyszer végre letelik, akkor egy új, boldog és kiegyensúlyozott élet részesei lehetünk, de már nélküle!

Én hetek óta tök boldognak éreztem magam, minden sínen volt.

Iszonyat pozitív energiákat árasztottam magamból, aztán mivel nem tiltottam még végig mindenhol, megtalálta a kiskapuját annak, hogy kapcsolatba lépjen velem. 1 héten át beszéltünk és végre nem éreztem magamon azt a görcsöt, teljesen laza voltam, így még találkoztam is vele. Hiba volt. A legmélyebb bugyrokból húzta vissza az érzéseimet iránta, hogy utána mással mehessen tovább.

Fura egy érzés. 

Arra lennék kíváncsi, hogy nektek mi a bevált módszeretek?
Ti hogyan tudjátok lerövidíteni ezt az időszakot?

Szeretnék most néhány szót ejteni arról, hogy valójában miért is kezdtem el blogot írni.

Említettem, hogy nagyon őszinte és nyílt szívű ember vagyok, aminek sokszor megiszom a levét, és bár érdekel, de a csalódások ellenére sosem fogom feladni azt aki vagyok. Meg kell tanulnom ezzel élni, még akkor is ha a mai világban ez egyáltalán nem jövedelmező és bár már sok fájdalmat átéltem, valamint még fogok is, viszont, bár nem mindig azt kapsz amit adsz, de hiszem, hogy hosszabb távon talán mégis. Természetesen egy hatalmas csalódás az oka, annak, hogy tollat ragadtam amit egy szakítás eredményezett.(mi más..:)) Nyílván nem tudok az engem ért tapasztalatoktól és a körülöttem történő dolgoktól elvonatkoztatva írni, különben honnan jönne az ihlet.
Őszinte leszek, sohasem viseltem jól a szakításokat, ugyanis sajnos, nem sajnos, engem világ életemben a nők motiváltak.
Kezdetben az édesanyám akinek nagyon sokat köszönhetek és aki számomra a világon a legfontosabb. Aztán amikor elkezdtem felcseperedni, már többnyire a különböző lányok/nők hozták ki belőlem a maximumot. Ez amúgy közel sem jó, hiszen amikor átesek egy szakításon, nagyon nehezen fogadom el és az üzemanyagom (a nő), ami hajtott előre, kifogy (távozik) én pedig képes vagyok teljesen érdektelen lenni a világra nézve és van, hogy hetekig semmi sem érdekel. Tehát még véletlenül se gondoljátok azt, hogy a férfiakat soha sem viseli meg a szakítás. Maximum egy részük képes keménynek maradni, esetleg csendben magában megélni a fájdalmat úgy, hogy akár még egy embernek sem beszél róla. Persze az is tény, hogy én jóval szentimentálisabb vagyok az átlagnál. Talán ez is az oka annak, hogy életemben először az így ért veszteséget, magányomat a javamra fordítva kezdtem el írni. Kezdetben persze csak magamnak. Régi szokásom leírni a pillanatnyi történéseket, érzéseimet, az életem minden dolgával kapcsolatosan, hogy visszaolvasva a saját gondolataimat mindig emlékezzek arra, hogy mi-miért is történt valójában. Ezt amúgy mindenkinek javaslom. Aztán úgy voltam vele, hogy miért ne írhatnám ki magamból a gondolataimat egy blog formájában, bízva abban, hogy ezzel nem csak magamon de másokon is segíthetek. Mivel nem tartom helyesnek azt az irányt amelyet vettek a dolgok a mai világban. Nos tehát ez a valódi oka és az, hogy a motivációmat szeretném megtalálni. Azt szeretném ha végre magam miatt vagy valami más miatt, de semmiképp sem egy nő miatt élném az életem úgy, ahogy.

Tegyük fel magunknak a kérdést: Mi is az, ami engem motivál, boldoggá tesz?

Ha megvan az szuper! Ha nincs, akkor építsük fel és keressük meg együtt mert olyan nincs, hogy semmi, majd meglátod!

Hiszen mi is az a Motiváció? Én úgy jellemezném, hogy a mozgató erő. Ami hatással van az egész életünkre. Minden ember alapszinten motivált, mivel már ahhoz is motiváció kell, hogy kikelj az ágyból, azért például, hogy főzhess egy kávét. Tehát ebben az esetben a kávé volt a mozgató erő, amit pedig azért csinálsz, hogy felébredj, vagy pusztán csak azért mert szereted és jól esik. Szóval jöjjél rá arra, hogy Te is motivált vagy, ismerd fel azokat dolgokat amik a mindennapjaid része és a motiváció miatt csinálod meg.

Lépésről lépésre haladj, előbb gondold át egy napodat, hogyan is telik és ébredj rá arra, hogy minden ok és okozat, az egyik cselekedeted követi a másikat, amik nem véletlenül történnek meg.
Ezen sorok után azt javaslom, hogy a következő napodon legyen veled egy toll és egy papír.
Írd le, hogy mit csináltál azon a napon és, keresd meg, hogy mik voltak a motiváló erők egy-egy cselekedetednél. Magad is meg fogsz lepődni azon, hogy majdnem minden lépésedet valami mozgató erő miatt csináltad. Még az evést is. Ezután a felismerés után másképp fogod látni a dolgokat.
Na és akkor most arra válaszolj magadnak: Mi tenne boldoggá? Mit szeretnél elérni, megkapni, átélni?
Írd le, és keresd meg a hozzá vezető motiváló erőt, az akkumulátorodat ami úgy fel fog tölteni, hogy bármi áron célba fogsz érni.
A legjobb persze az lenne, ha a motiváló erőd Te magad és a boldogságod lenne!

Következő bejegyzésem címe: 
Miért van ennyi szingli ember, amikor mindenki párt keres?