Miért és ki miatt is lett vége?
Amennyiben miattunk, akkor még nagy százalékban változtathatunk a végkimenetelen. Csak előtte győződjünk meg arról, hogy tényleg ezt akarjuk és semmiképpen se tegyük ezt úgy, hogy mindeközben játszunk a másik ember érzéseivel. Még akkor sem, amikor bizonytalanok vagyunk, és nem tudjuk, hogy mit is akarunk. Ilyenkor kérjünk gondolkodási időt, véletlenül se hitegessünk senkit. Ez idő alatt nehogy amiatt forduljunk vissza, mert esetleg a magány a felszínre tört, hiszen hosszútávon akkor is vége lesz, mivel ilyenkor Ő már csak egy eszköz, ezen érzésünk elnyomására/csillapítására. Ha visszafordulunk az azért legyen mert kell nekünk, Ő mint ember és nem mint egy segédeszköz. Hagyjuk elmenni és ne játszunk vele ha végleges a részünkről. Tudjuk felismerni ezt.
Ha miatta lett vége, az már nehezebb falat. Én férfi szemmel azt javaslom, hogy ha megvisel minket, adjuk a tudtára, közöljük vele, hogy nekünk még mindig mit jelent és, hogy szeretnénk folytatni, DE maximum egyszer adjunk ennek hangot.
„Aki elmegy, menjen el, ha el tud menni, hagyni kell.”
Sokan elkövetjük azt a hibát (igen mi, mert én is elkövettem), hogy teperünk amikor már Ő lezárta, olykor még meg is alázzuk magunkat. Ez a lehető legrosszabb amit csinálhatunk. Biztosra mondom azt, hogy nem ez a jó módszer arra, hogy esetleg visszaszerezzük. Amennyiben mégis sikerül, az a kapcsolat idő kérdése alatt összedől mint egy kártyavár. Én már csak tudom, sajnos. Bízhatunk még abban, hogy visszajön hozzánk, de legyünk türelmesek és ne keressük. Erre magától kell rájönnie. Tudom, hogy borzasztóan nehéz megállni, hogy írjunk neki, azt, hogy felhívjuk, hogy nézegessük valamilyen csatornán keresztül, de pontosan tudjuk, hogy ez nem a jó „taktika”. Mégis az emberek 90% fittyet hányva az épeszű cselekedetekre, az érzelmeiktől hajtva butaságot csinálnak, na de még mennyit. Hiszen ha egyet megcsináltál, a többi már érkezik futószalagon. Ok és okozat. Hidd el, hogy amikor ráírsz, vagy megnézed, az esetek jelentős százalékában negatív eredményt fogsz tapasztalni. Nem azt fogja írni-mondani ami hallani szeretnél, a képen nem azt fogod látni amit látni szeretnél. Így egyre rosszabbul fogod érezni magad.
Viszont ott van az a kis százalék, akik képesek megállni, mindent amiről tudják, hogy helytelen, na és mi a végeredménye? Vagy visszamegy hozzájuk az illető vagy elfelejtik Őt.
Na és ott az a miért? Ennek számos oka lehet, de minden Miértnek van Mertje! Nagyon fontos megtalálnunk a választ, hogy könnyebb legyen elfogadnunk.
Ha létezik szép szakítás az az, amikor közös megegyezésre válnak el az útjaitok, például azért mert túl korán találkoztatok, vagy mert az eltöltött évek alatt ez átfordult barátsággá.
Az én javaslataim a következők arra, hogy tovább lépjünk és, hogy elfogadjuk.
Assisi Szent Ferenc egy gondolatát hoztam el nektek hozzá.
“Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”
Ismerd fel és fogadd el ha vége van. Ezután fogj a kezedbe egy stopper órát és indítsd el.
Ez a stopper óra fogja jelképezni valami új kezdetét. Ha ráírnál, vagy megnéznéd őt akármilyen 21. Századi felületen. Ne tedd, nézz rá a stopper órára, és gondolj bele, hogy indíthatnád a nulláról.
Napról napra, óráról órára és percről percre jobb lesz. Az idő a legjobb barátod lesz ez időben, ha meg tudod állni ezeket a dolgokat. Ez bizonyítva van. Persze lesznek gyenge pillanataid, ilyenkor írj rá egy barátodra, vagy egy családtagodra. Gyerekes viselkedés, de bevált módszer, így ha kell töröljük le mindenhonnan, hogy még véletlenül se tudjuk figyelni Őt. ! Régen sem volt erre lehetőség, és a gyászidőszak így rövidebb is volt. Továbbá, NE képzeljük magunkat Sherlock Holmes-nak, ne nyomozzunk utána és ne kérdezősködjünk felőle. Az egyetlen jó hírrel egyedül Ő tudna Nektek szolgálni.
Csalódtatok? Tanuljatok belőle, de még véletlenül se magatokat hibáztassátok, vagy magatokban keressétek a hibát. Emeld fel a fejed, nyisd ki a szemed és nézz körbe. Lásd, hogy mennyi lehetőség van még a világon és az élet nem állhat meg. Mindenkinek jár a boldogság. Fogadd el, hogy nem Ő volt az akit Neked szántak, és semmiképp ne lássa az életed többi területe a kárát a szakításotoknak.
Én szakítás után könnyen összetörök. Nekem is kell idő, de egy idő múlva azonban elkezdem élvezni az apró örömöket. Szépen fokozatosan kell. Én például ilyenkor nagyon szeretek elmenni sétálni, kiszellőztetni a fejemet, átgondolni mindent és élvezni a természetet. Szenteljük az időnket olyan dolgoknak amik boldogságot okoznak és lekötik a gondolatainkat. Ahogy teszem azt én ezzel a bloggal. Keressetek hobbit, dolgozzatok sokat, és akkor sokkal könnyebb lesz minden. Amíg lekötöd a gondolataid más dolgokkal, nem fogsz butaságot csinálni.
A legrosszabb az, hogy megvan a biztos recept. Aztán kérdés, hogy Te aszerint főzöd meg és egy finomat fogsz étkezni, vagy makacs leszel és egyedileg készíted el.
Én sokszor makacs vagyok, aztán idővel feladom, és elkezdem használni azt a receptet.
Mit gondolok én, férfi szemmel a szakítás utáni barátságról?
Ez igenis egy létező jelenség. A barátság talán erős szó. Viszont jóban lehetünk. Én személy szerint majdnem minden ex barátnőmmel beszélek néha, és tudok váltani velük egy vagy akár több sort anélkül, hogy lenne bármilyen mögöttes szándékunk.
Hiszen egyszer Ő jelentette nekem a mindent, miért néznék át rajta sok idő elteltével amikor már nem jelenti nekem ugyanazt.
Viszont, fontos hangsúlyoznom, hogy a szakítás után semmiképp se próbálkozzunk ilyennel egyből. Ehhez is mint mindenhez, idő kell.
