Lehet sok embernek fogok most csalódást okozni, amiért a válasz nem csak annyi, hogy:

Azért mert ... (és akkor ide jön valami két soros okosság)

A válasz azért ennél sokkal összetettebb, több tényezős és ha egyszerű lenne, a kérdés maga fel sem merülne.
Én most megpróbálok röviden lényegre törően írni az én meglátásomról.

Természetesen az is szempont, hogy milyen fajta férfiak, illetve nők léteznek, de ezzel majd később szeretnék foglalkozni.

Ennek a felgyorsult világnak, ahol bár sok lenyűgöző találmánynak vagyunk a szemtanúi, az egyik legnagyobb vesztesei a személyes kapcsolatok.

Sokan gondolhatják azt, hogy mekkora előnyökkel jár ebben a korban élni, mennyi lehetőség van ismerkedni, párt találni a különböző eszközök mint a számítógép valamint a telefon használatával, melyeken különféle társkereső oldalak, alkalmazások „segítenek” az ismerkedésben. Azonban állítom, hogy ezek okozzák a legnagyobb kárt és ölik meg a személyes részét a dolgoknak.

Majd szót ejthetünk arról is, hogy „bezzeg régen nem voltak ilyen lehetőségek”. Aztán rájövünk, hogy igen, és mennyivel nagyobb is volt a siker rátája a pártalálásnak, valamint átlagosan mennyivel őszintébbek és tartósabbak is voltak azok a kapcsolatok.

Hiszen gondoljunk csak bele a szüleink történeteibe, melyek még arról szólnak, hogyan is ismerkedtek meg Ők mással, majd végül egymással. Az én szememben a legegyszerűbb ismerkedések régről is szebbnek minősülnek mint bármelyik mai, mely a modern világ hozamával jön létre. Mi szépet rejt magában az, hogy képek alapján írunk rá a másikra? Jó kép bárkiről készülhet. Jellemzően ma már a képek jelentős százaléka, nem a színtiszta valóságot mutatja, nem csak az adott emberről, de az adott élethelyzetről sem. Felvágás az egész online felület, hiszen ki rakna ki magáról egy képet azzal, hogy éppen otthon fekszik betegen, amíg persze mások szívesen közszemlére bocsájtják, hogy mindeközben Ők épp nyaralnak. Az internet egy torz képet mutat a valóságról, ami nincs jó hatással az emberekre.

Probléma továbbá még az is, hogy mindenki nagyon válogatós és az a bizonyos mérce egyre magasabbra kerül. Persze nem azt mondom, hogy ne legyen egy ideálunk. Viszont ha többségében azért rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, adottságokkal amikre vágyunk, tudjunk elvonatkoztatni az apróságoktól és hiányosságoktól.

Továbbá ami a legfontosabb, hogy gyakoroljunk önkritikánk is! Mielőtt ilyen magasra tesszük a mércét, előbb mélyen nézzünk magunkba és most még véletlenül sem csak a kinézetre mint inkább a személyiségünkre gondolok. A mai világban már nincs lehetetlen, sem elképzelhetetlen párkapcsolat. Nem feltétlenül számít a pénz, az életkor, a súly és nagyjából semmi. Bármi előfordulhat. Szeretném megint azt hangsúlyozni, hogy higgyünk magunkban és semmiképp se akarjuk görcsösen.
 Ha valamit akarunk és teszünk érte, az a miénk lesz.
Ha viszont ott van mellé az a bizonyos görcs, az esélyeink nagyon sokat romlanak.
 Azt az igét szeretném hirdetni, hogy ne erőltesse senki a társkereső oldalakat, alkalmazásokat. Járjunk el ide oda, és fektessünk nagyobb hangsúlyt a személyes találkozókra, ne uralkodjanak el rajtunk a modern kor hozományai! Hozzuk vissza a régi korra jellemző ismerkedést, hogy amikor majd a gyermekeink megkérdezik azt „hogy Ti, hogy ismertétek meg egymást?” ne az legyen a válaszunk, hogy „jobbra húztam Tinderen Anyukádat” vagy „Kedveltem néhány fényképét..”. Törekedjünk rá, hogy mi is szebbnél szebb történeteket mesélhessünk majd Nekik!

Tetszik neked?
Közöld vele!
Akarod őt?
Mondd meg neki!

Vagy ne, ugye? De, csak mindent a maga idejében!

Az őszinteség az egyik legszebb tulajdonság a világon, én nagyon a híve vagyok.
Viszont ma, az időzítésen is sok múlik akkor amikor színt vallunk ezekről az érzéseinkről. Azt javaslom, hogy az elején NE tegyük, még akkor sem ha esetleg Ő lehet az igazi. Nem ez a tendencia mostanság, így lehet elijesztjük vele.

Teszem azt:
Jellemzően ha így egyből, semmi cicó nélkül odaállsz egy lány elé és közlöd vele, hogy „Te nem csak, hogy szimpatikus vagy nekem, de tetszel is, esetleg kellesz nekem” jobb esetben egy mosollyal letud téged és tovább áll, függetlenül attól, hogy esetleg Ő is így érez irántad, rosszabbik esetben még fel is képel amiért „zaklatod”. Ha egy lány áll így a fiú elé, akkor annyiban más a helyzet, hogy az önelégült mosolyon túl esetleg még vissza is él a fiú a  helyzettel egy kósza numera(sex) reményében, de komolyan venni nem fogja Őt.

De ha nem egyből, akkor mikor valljunk színt az érzéseinkről? Idővel..

Bár türelmesnek lenni az egyik legnehezebb dolog, viszont ha sikerül, nagyobb valószínűséggel arathatjuk le a babérokat amikre vágyunk. Viszont ami talán a legfontosabb, hogy előbb ismerjétek meg egymást. Tehát, ha : „Beszélnél vele?” „Keresd fel!” Itt nem kell türelmesnek lenni. Utálom ezt a játszadozást, hogy mindig várunk a másikra, hogy Ő írjon előbb.. Itt most teljesen lényegtelen, hogy nő avagy férfi vagy. Beszélgetni KELL, máskülönben, hogy ismeritek meg egymást? Ha pedig attól félsz, hogy amiért ráírsz már esetleg érdektelenebb lesz, akkor meg sem érdemel Téged és ne is pazarold rá az idődet. A kommunikáció létrejövetelénél még nem kell játszadozni. Az elején még az sem számit, hogy esetleg Te írsz rá többször. Úgy is érezni fogod ha zavarod, vagy nem vevő rád, vagy egy picit sok vagy, akkor is hagyd. Ebben az esetben majd ír Ő vagy nem, és nincs is tovább miről beszélni. Ha viszont elkezdtek beszélni valamilyen kommunikációs csatorna segítségével és érezhetően egymásra vagytok hangolva, érdeklitek egymást, akkor minél előbb erőltesd/erőltessétek a találkozást. Élőben beszélgetni sokkal személyesebb, mint virtuálisan, de hát ezt mondanom sem kell. Ott látod a valós reakcióit, a grimaszait, a mimikáit, azt, ahogy egy-egy szónál artikulál vagy éppen gesztikulál, ezeket néhány hangulatjel nem fogja helyettesíteni soha! Én abszolút a személyes találkozó híve vagyok. Régen másképpen nem is lehetett beszélni, nem, hogy ismerkedni.. Attól függetlenül, hogy a modern kor csodáinak köszönhetően ma már lehet virtuálisan is, az ismerkedés stádiumánál semmiképp sem javasolt! Ha nem akar találkozni, akkor hagyd, nem kell semmit sem erőltetni, majd ha akar, szólni fog, de azt javaslom, hogy akkor Te viszont ne nagyon beszélgess vele online, mert Te pedig azt ne akard hosszabb távon. Persze sokat számít az is például, hogy hol ismertétek meg egymást, találkoztatok-e már egyáltalán vagy esetleg a 21.század vívmányainak köszönhetően találtatok egymásra. Viszont a lényeg ugyanaz lesz.  Ne engedd, hogy játsszon veled és húzzátok egymás idejét. Ha valóban Téged akar, akkor készséggel fog Veled találkozni és Ő sem az üzenet váltásokat fogja forszírozni.

Amikor létrejön a hőn áhított találkozó, beszélgessetek, ismerkedjetek, számomra a kínos csönd egy nem létező jelenség, ha mégis fennáll, az nem jó jel rátok nézve. Az elején még millió egy témát tudtok boncolgatni ismeretlenül. Nem kell attól félni, hogy rosszat mondasz. Beszélj arról amiről szeretsz, ami érdekel. Én például művésze vagyok a beszédtémák felhozásának. Legyél spontán és laza. Az idegesség és a lámpa láz nem a barátod, de előfordulhat és a legjobbakkal is megeshet. Ilyenkor ezt próbáld meg a javadra fordítani. Nyugodtan mondd meg neki, hogy picit zavarban vagy, egyrészt úgy is látni rajtad ha tényleg így van, másrészt értékelni fogja az őszinteségedet és oldani fogja a feszültséget. Hidd el. Bevált módszer.. :) 
Ha jól sikerül a találkozó, beszélgethettek tovább virtuálisan, de továbbra is inkább azt javaslom, hogy személyesen folytassátok, tehát mihamarabb kerítsetek sort a második találkozóra is. Amit meg szeretnék még jegyezni ezekkel a találkozókkal kapcsolatban, hogy a testiségeket mint az ölelés, csók, és a többit, én elhúznám. Tudni fogjuk, hogy mikor mit kell, de az első pár találkozáskor nálam maximum az ölelés játszhat. Én azt vallom, hogy mindennek megvan a maga ideje és helye. Ami egyszer úgy is be fog következni, az következzen be minél később, mert annyival jobban fog esni. (Ezzel foglalkozni fogok majd egy bejegyzésemben részletesebben.)

Nos tehát én azt javaslom, hogy azt, hogy tetszik neked, nem kell vele közölni. Amennyiben beszélgettek és még találkoztok is, ez elég nyilvánvaló, ahogy az is, hogy ez kölcsönös.
Azt, hogy akarod Őt, azt viszont idővel nyugodtan a tudtára adhatod. Érezni fogod legbelül, hogy mikor van itt az ideje. Természetesen előbb ismerjétek meg egymást a találkozások alatt és győződj meg arról, hogy ez valóban így van. Utána viszont bátran adj hangot ezeknek az érzéseidnek. Értékelni fogja!
Tehát ami a legfontosabb, ne hagyjátok, hogy játszanak veletek, erőltessétek a személyes találkozást és HIGGYETEK MAGATOKBAN!
Sok sikert kívánok! 

Az élet egy hatalmas színpad lett, rajta millió egy apró kicsi színésszel.
Miért kell megjátszani magunkat, hogy az általunk érdekelt ember számára érdekesek legyünk? Miért nem elég önmagunkat adni, még akkor sem, ha azok akik valójában vagyunk, az  adott egyén számára lehet teljesen ideális lenne. 

Ha nem őszinte kapcsolatra vágyunk, csináljuk. Ha élvezzük, hogy játszadoznak velünk, csináljuk. Ha szeretünk nem önmagunk lenni, csináljuk.

Aztán tegyük szívünkre a kezünket és gondolkozzunk el valamin:

„Akinek nem vagyunk jók önmagunkként már az elején, ne nagyon reméljük, hogy jók leszünk önmagunkként a későbbiekben.” (saját gondolat)

Ha keresed az igazit, viszont eddig még nem találtátok egymásra, azt javaslom várjál még és legyél türelemmel, de semmiképp ne add fel az elveid senkiért aki nem a Te igazi személyedre vágyik. Senkiért ne változz meg azért, hogy veled legyen és neked legyen valakid.
Tudom, hogy rossz egyedül.. Én személy szerint sosem érzem magam teljesnek egy nő nélkül az oldalamon. Aki nem csak a barátnőm, de a barátom és a lelkitársam is egyaránt. Akivel nem csak az ágyamat, de a gondolataimat és az életemet is megoszthatom, legyen az jó vagy éppenséggel rossz.
Viszont az évek alatt megtanultam már, hogy ha görcsösen akarom, vagy nem adom önmagam, hosszú távon sosem sülhet sok jó ki a dologból. Nem könnyű, de koncentráljatok az életetekre, a karrieretekre a barátaitokra a családotokra és ne csak próbáljátok meg, hanem tényleg függetlenítsétek el a gondolataitokat attól, hogy mikor jön már az én lovagom, mikor jön már a férfi az életembe.  

Hölgyeim, higgyetek magatokban és legyetek tisztában az értékeitekkel. Mindenkinek jár egy szőke herceg(vagy épp barna) fehér lovon, nagy klisé de a türelem rózsát is terem.
Ne higgyetek néhány szép szónak amíg nincs mögötte tartalom, mondani bármit tudunk, de tényleg bármit. Győződjetek meg arról, hogy ezeknek a szavaknak mekkora az igazságtartalma. Még véletlenül sem akarok a férfi társaim ellen beszélni, maximum csak azok ellen, akik a férfiak azon táborát erősítik, akik a meggyengült és kétségbe esett nőkre „vadásznak”. Ezek a férfiak pedig kapnak a könnyű lehetőségen és a csillagokat is lehazudják az égről néhány közös éjszakáért, de legalább egyért. Aztán igazából rádöbbennek arra ami mindvégig világos és nyilvánvaló volt, hogy Ők még sem erre vágynak és maguk mögött hagynak egy megsebzett nőt, aki lassan teljesen bizalmatlan lesz.(sajnos okkal)
Ezek után ez a nő, esetleg találkozik egy normális pasival, akinek esze ágába se jutna kihasználni Őt, vagy faképnél hagyni, de az ördögi kör már beindult és a nő bizalmatlanságának okán sajnos a nő lesz érdektelen a férfival.

Hogy mi a konklúzió?
Legyünk nagyon türelmesek, még akkor is ha nehéz és rossz egyedül. Mert annál már csak a csalódás okozta fájdalom a rosszabb és az űr, amit a férfi hagy maga után aki kihasznált Titeket.

A továbbiakban sok témát szeretnék majd érinteni.. Mint például:

Milyen típusú férfiak léteznek?
Szakítás után.
Mikor feküdjek le a férfival?
Csalódás.Minden rosszban van valami jó.
...